„…legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot már végképp csak másoknak remél.” (JA).
Ekkora marhaságot az ember legfeljebb akkor ír le (utolsó sorokként, ráadásul!), ha csontdepressziós költő, aki éppen megölni készül – önmagát.
Inkább akkor lehet már és még élvezni a fagyot, hideget, azaz a telet – ahogy egyik legkedvesebb ismerősünk mondta –, „amikor az ember maga még gyerek vagy már gyerekei vannak”. (LJ)
